A dongaláb és az öröklődés: mi "öröklődik" valójában?

Dongaláb üzenete: nem tud a sarkára állni
(freeimages / foot-301465-m.jpg)

2013. augusztus. A briliáns Bowen kezelésekkel párhuzamosan természetesen megyek tovább az ÉFT kezelésekkel is, hiszen a Bowen főleg testi szinten jó, az ÉFT pedig főleg a lelket rendezi, még akkor is, ha jócskán vannak a kettő között átfedések. És még hosszú út vár ránk!

A materialisták most biztosan megint mondani fogják a magukét, hogy ez így kuruzslás meg úgy ráolvasás. De én sokkal jobban szeretem a hatásos és szelíd kuruzslásos ráolvasásokat, mint az emberi test szerintem primitív vagdosását és kémiai kezelését. Most egy ÉFT önkezelés esettanulmánya következik. :-) Vájkálás a rokonsági genetika-energetika-informatika mély bugyraiban. Arra kopogtatok, amit már korábban megállapítottunk, hogy a dongaláb tulajdonosa a lelke mélyén befelé forduló ember, és nem tud a sarkára állni >>>.

Kicsi a világ és sok a véletlen

Első talpra állás -
dongaláb ide vagy oda

2013 júniusa. A fiatalúr már elég nagy ahhoz, hogy elmenjek vele a mozgásos-játékos-éneklős-mondókázós zenebölcsi foglalkozásokra. Ide anno a lányommal is jártam, és a hölgyemény sokat fejlődött mozgásban, kézügyességben, beszédben, énekben - ráadásul nagyon szerette is.

Ami jó a kezeknek, jó a lábaknak is

Tehát elkezdünk Kriszta "nénihez" járni, hogy jól érezzük magunkat, és hogy a kezek és a lábak blokkjai >>> ettől is tovább oldódjanak, alakuljon a dongaláb. Ezzel körülbelül egy időben, rácáfolva az előzetes orvosi aggodalmakra, hogy gyenge a fiatalúr peroneus izma >>>, és ezért nem fog tudni felállni, járni, eceterá, a gyerek 9 hónaposan teljesen normálisan talpra áll a járókában. Dobok egy hátast, és itatom az egereket. Nagy utat tettünk meg a születése óta, de erre nem számítottam.

Ha pozitív, és tálcán kínálja az élet: el kell fogadni!

És még további meglepetések várnak ránk. Egy országos haladó szellemű női Facebook csoportban egy tag felteszi azt a kérdést, hogy milyen szerencsétlenség történt velünk mostanában, ami először vereségnek álcázta magát, de aztán pozitív dolog lett belőle. Hozzászólok én is, hogy a dongalábat ebbe a kategóriába sorolom, mert a családdal együtt töltött időt is kaptunk hozzá, elég jó orvosokat ismertünk meg vele, és a kezelési folyamattal sokat tanultam az emberi test működéséről.

A bejegyzéshez hozzászól egy másik csoporttag, Kriszta is, hogy ő Bowen alkalmazó, és lehet, hogy tudná tovább támogatni a regenerálódást, ezért ha úgy gondolom, szeretettel vár minket manuális kezelésre. Ettől olyan jó érzésem támad, hogy rögtön rábólintok: jól hangzik, meggondolom (és magamban hozzáteszem, hogy persze, megyünk, erre a lehetőségre vártam). Csak utána kapcsolok, hogy de könnyelmű voltam, mert ha Kriszta például Nyíregyházán vagy Zalaegerszegen működik, akkor fogalmam sincs, hogyan fogunk hozzá elmenni, eljárni...

Pár perc nyomozás után kiderül, hogy nem Nyíregyházán, és nem is Zalaegerszegen működik...

14 órás műanyag (spanyol)csizma elektrosokkolóval

Dongaláb korrekció: Bebax cipő

Ugrunk egy nagyobbat az időben: 2013. március. Eddig tartott az éjjel-nappali sínviselés - napi 2x-i tornáztatás (plusz részemről az - ÉFT-zés), most már csak alváshoz, napi 14 órát kell viselni a csizmát. Nappalra pedig egy Bebax cipő van a bal lábikóra, mert azt, bár szép laza, még mindig makacsul befordítja.

De már nem kell havonta sem kontrollra menni, csak 2-3 havonta. És van továbbra is torna, plusz külső talpél csikizés, hogy fordítsa kifelé a lábait, erősödjenek a lábfej külső izmai. És természetesen részemről ÉFT.

Jajdejó!!! Ismét egy lépés a szabadulásban.

Mi akadályozza a fordulást: a dongaláb vagy más?

A fiatalembert lehet, hogy bezárta és elkényelmesítette az éjjel-nappali mozgás kényszerpálya, nem nagyon akarja gyakorolni a hasra fordulást, pedig képes rá. Egy kicsit dolgozok a témára ÉFT-vel: felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon mi lehet az oka, hogy ilyen "lusti", és hogy vajon van-e akadálya annak, hogy sokszor a hasára forduljon. Figyelem, materialista emberek ezt a részt ne olvassák el... a lelki szemeim előtt megjelennek furcsa dolgok a gyerek körül - elképzelhetőnek tartom, hogy az izmaiban rögzült mozgáskorlátozásos szokásokat, infókat érzékelem. Ami eszembe jut, azt kikopogtatom. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően-e, de a hasról hátra fordulás módja ezt követően megváltozik nála: eddig a feje emelésével húzta magát hátra, most már a popóját tolja fel először és úgy fordul. 

Oké, szuper, akkor haladjunk tovább. 

Megismétlem a kopogtatást magamon a saját bénító aggodalmaimra (probléma van a gyerekkel, foglalkozz a szülővel is): hogy türelmetlen vagyok vele, hogy le fogják hagyni a kortársai, meg hogy örökre így marad... a végén arra jutok, hogy elfogadom: a saját ütemében haladjon előre, és ne az elvárások miatt mozogjon, hanem azért, mert jólesik neki. Érdekes, de a kiskrapek a gyakorlat után átesik a ló másik oldalára: elkezd folyamatosan forogni oda-vissza, ha kell, ha nem. Mindent bepótol. Visszatér belé az élet. Így azt a gondolatomat, hogy elviszem Dévény tornára, megint elvetem.

24 órás műanyag (spanyol)csizma rokonsági "láb-átokkal"

2012. október vége. 2 hónaposan lekerül a gipsz a tappancsokról, az Achilles ín >>> oké. Kölyökpezsgőzünk. Nem kell többet hetente az ortopédiára mászkálni, elég havonta. De jó! Kezdődik a sínes-tornáztatós-saját munkás korszakunk.

A 24 órás dongaláb tartósín (spanyolcsizma)

Dongaláb tartósín

A fiatalember megkapja az első 24 órás műanyag sínjét (mi csak csizmának hívjuk), ami folyamatosan tartja a lába egészséges helyzetét, és segít elkerülni az egészségtelen állapot visszarendeződését. (Továbbra is költői kérdés: vajon mi az a hatalmas erő, ami annyira vissza akarja húzni az ízületeket és a csontokat a rossz állapotba, most is, amikor már a helyükre húzták őket? Nem kellene valahogy hivatalosan is felkutatni és megoldani az okát a buksiban, hogy ne csak én keresgéljem azt ÉFT-vel?) Ezt a sínt úgy két-háromhavonta kinövi, akkor gipszes mintázással újat készítenek. Bár ez nagyon pontos méretezést tesz lehetővé, még így is előfordul, hogy elrontják a csizmát más gyerekeknek is, nekünk is. A betegségügyi futószalag és a kapkodás! Ilyenkor a sín olyan lesz, mintha valami ufó lábára készült volna: a gyerek belemehetne lakni (lehet, hogy elcserélték valaki máséval?), és a sarka formája is elég gnóm. Amikor nekünk rontják el a csizmát, az orvos nem veszi észre, csak otthon derül ki, hogy nem nagyon lehet beleszuszakolni a gyereket: amott túl hosszú, emitt túl rövid. Már nem megyünk vissza rögtön újabb mintázásra. Elfogyott a szabadság, és akar a Kispista megint hetente az ortopédiára járkálni az ügyetlenkedés miatt... az orvossal való egyeztetés után házilag átalakítjuk a sínt: megrövidítjük és kibéleljük. Így használható - még jó, hogy a gyerek apja mérnök, ezermester, és meg tud ilyeneket csinálni. De mi van azokkal, akik nem tudnak?

Dévény vagy nem Dévény?

Közben egy gyógytornásztól érdeklődök, hogy ismer-e a lakhelyünkön Dévény tornászt >>>. Ismer, de egyrészt nehéz hozzá bejutni, másrészt a módszert magát kicsit radikálisnak tartja, sokat sírnak tőle a gyerekek... rendben, akkor ezen még gondolkodunk... Addig is marad a saját módszeres munka: a tornáztatás és az ÉFT. A tornáztatásra kitalálok kedves dolgokat, hogy ne legyen unalmas: reggel-este fél-egy órát énekelek-mondókázok a gyerkőcnek, és ritmusra mozgatom a lábikókat. Ez is együtt töltött idő. Még jó, hogy sok pozitív gyerekdalt tudok, mert a lányommal jó kis zenebölcsibe jártunk.

És most jön az a rész, amit a materialista emberek nem fognak értékelni. :-)

Láb-adozás, további vizslatások és furfangok - achillotomia után

2012. október. Műtét utáni gipszcsere az ortopédián. Megultrahangozzák a csípőjét is. Még mindig nem tökéletesen kifejlett, terpeszpelenkát kell viselnie... Szegény gyereknek bevágták a sarkát, most combig gipszben, plusz a pelenka, és még adjam rá a terpeszpelenkát is... kész kényszerzubbony. A doktor urak nem tudják, hogy fiúknak minél vékonyabb és szellőzőbb a pelenkája, annál jobb, mert különben befülled az ágyék, és felnőttkori meddőség lehet belőle. Igen, tudom, a csípője, meg a tökéletes egészségért meg kell szenvedni, de még jobb, ha nem szenvedünk, mert a szenvedés mindent csinál, csak egészséget nem. Inkább más megoldások: torna, amint lehet terpesztős hordozás, és a kifejlődést gátló tudat alatti akadályok eltakarítása...

A kezek masszírozása hat a lábakra

Tudtad, hogy ha valakinek masszírozzák, kezelik a kezét, az a lábaira is hatással van? (Hát hogyne lenne,  minden mindennel összefügg az emberi testben.) Ezt még a fiatalúr születése után mondta nekem az ÉFT-s dúlám. Azóta minden családtagnak napi feladata, hogy kezelje a kis kezeket. Az én ÉFT-s munkám mellett.

6 hetes ultrahang

Minden babát, aki koraszülött, vagy más problémás, visszarendelnek 6 hetes fej és hasi ultrahangra a születés kórházába. Minket is, és a műtét utánra esik ez a vizsgálat, begipszelt lábakkal visszük a picúrt. A vizslatáson nem látszik semmi jelentős probléma. A vesemedencéje még mindig nem tökéletes, de ugye már tudjuk, hogy ez a fiúknál gyakoribb, mint ahogy a dongaláb is gyakoribb. Ki fogja nőni. Természetesen nem keresik a kapcsolatot a veseprobléma és a dongaláb között, pedig könnyen lehet, hogy van...

A továbbiakat megrögzött materialista emberek megint csak inkább ne olvassák el, könnyen lehet, hogy nem lesz számukra emészthető...

A kínzókamra ehhez képest kutya füle: a magyar betegségügy berkeiben

Az Achilles ín bal oldalon pirossal
(orthopedia.wikia.com)

2012. október. A műtét, az achillotomia. A megrövidült és a lábsarkakat túlságosan felhúzó Achilles ínt elvágják, kinyújtják, és úgy begipszelik a lábacskákat. A gipsz utána 10 napig a lábakon lesz, azalatt az őssejtekből újranő a hiányzó ínrész... (Juj. Csak azért engedem megcsinálni ezt vagdosást, mert nem bántanak létfontosságú szervet, jelenleg nincs jobb ötletem nekem sem, és mert ha kell, a negatív műtétélményt ki tudom oldani a gyerkőc lelkéből ÉFT-vel.)

Ezt csak akasztófa humorral lehet elviselni

Maga a műtét kivitelezésének körülményei teljesen megfelelnek a magyar betegségügy csak akasztófa humorral >>> elviselhető állapotainak. Reggel 7:15-re berendelnek minket babástul (ezért 5-kor kelünk), hogy mi leszünk az elsők a sorban. Lidocainnal le is érzéstelenítik a picúr sarkát. Aztán kiderül, hogy pár órás csúszás van, vissza az egész.

A gipszes korszak és egyéb furfangok

Ortopédia - a tesó fotója

2012. kora ősz. Elkezdődik tehát a 6 hetes ortopédia túrás időszakunk, amikor hetente egyszer elzarándokolunk Budára. Elég fárasztó. Át kell szervezni az életünket, minden héten egy nap szabadság a páromnak, mert nekem egyedül, pláne gyermekágyas anyukaként nagyon megterhelő lenne becipelni oda a gyerkőcöt. Babakocsival az agglomerációból beszállítani nagyjából lehetetlen - sajnos például a vasút nem az akadálymentességről híres. És még le is kell fogni gipszelés közben... amilyen hévvel tiltakozni szokott, ahhoz férfierő szükségeltetik.

Családi idill és aranyköpések

Egyébként van a túrákban jó is: hetente egy napot együtt töltünk mi hárman - apa úgyis sokat van távol, most bepótoljuk az idő egy részét. Olykor velünk jön a nagylányunk is, akkor különösen édes a családi négyes. És a gipszelő személyzet a párommal egyetemben >>> mindent megtesz, hogy oldja a nyomasztó hangulatot, sokat humorizálnak. Például a gipszmester egy alkalommal megkérdezi a nagylányunkat, hogy akar-e gipszet ő is, mert ha igen, nagyon szívesen begipszeli. :-)

Közben az érzelmi-elektromos finomenergia vonulatot is elkezdem intenzívebben rendbetenni, feltárni a tünetek üzenetét, kialakulásának lehetséges pszichés okait. Materialista emberek a következőket inkább ne olvassák el, úgysem lesz nekik elfogadható, felfogható...

Kis bice-bóca megérkezik - akció indul

2012 augusztus vége. 3 nappal a kijelölt időpont előtt, a közkórházban az ügyeletes orvosnál (aki teljesen "véletlenül" pont V. doktor, akit a gondozáson megkedveltünk) és szülésznőnél megérkezik a fiatalúr, mint egy rendkívül "gyenge" 4 kilós, 54 centis vasgyúró. Kb. 9 óra alatt, császármetszés után természetes úton, akupresszúrás és homeopátiás, háborítatlan szüléssel.

Dongaláb fotó születés után - fürdetés közöben
a nagytesó fotója

A kórházban besárgul és nem akar enni, ezért, megtámogatandó a "fényterápiát" megkapja méhen kívüli élete első ÉFT kezelését a májára. Hogy ettől-e, nem tudom, de másnapra megjön a farkasétvágya és elkezd múlni a sárgaság is. :-)

A beállt lábizmok

Vizsgálom a befelé fordult lábikókat. Ami érdekes bennük: feszesek és kőkemények, meg sem lehet mozdítani a bokákat és a lábfejeket. Jól beállhattak az izmok! Vajon mitől?

Még a várandósságom alatt a kezembe nyomott az egyik nagymama egy cikket a Dévény tornáról. És mi a manó, a kórháznak Dévényes gyógytornásza van, akitől azt a javaslatot kapom, hogy minél előbb vigyem el a fiatalembert Dévényre... rendben, ezt megjegyzem.

Születés után: akadémikus dongaláb kezelés indul

A picúr még nincs egy hetes, amikor megyünk az ortopédiára D. doktorhoz, aki rögtön elkezdi a pes equinovarus akadémikus orvosi kezelést. Ez itt, a mi esetünkben a következőképpen néz ki:

Kifelé a diagnózis sokkokból

2012. nyara, 7-8 hónapos pocakom van. Elmegyek a közkórházba várandósgondozásra (azért írom így, mert nem tetszik a "terhesgondozás" szó).

Diagnózis sokk - az orvosok felelőssége

A stresszoldó munkám/munkánk kárba veszett, nem múltak el nyomtalanul az elmúlt hónapok orvosi ijesztgetései, hiába a pozitív orvosok biztatása és még a párom akasztófa humora is. A lelkem még mindig meg van ijedve, a fehérköpeny hipertóniám visszatért, az első vizsgálaton elő is jön. Menni kell a laborba vérvételre, és a szülészetre CTG-re...

Dongalábas egéritatás

A szülészeten aztán kiborul a bili. A szülésznők jelenlétében krokodilkönnyekkel kijön belőlem minden dongalábas ijesztgetős keservem, amit begyűjtöttem az elmúlt hónapokban: hogy gáz vagyok, mert nincs szívem  amniocentézissel veszélyeztetni a gyerekemet; és ha nem megyek el amniora, akkor nem vállalnak be; és hogy lehet hogy gyenge lesz, és hogy csak 1%, hogy a lábán kívül nincs más baja; és hogy 70% a császármetszés esélye, eceterá. Ezeket látva-hallva az egyik szülésznő emeli a telefont, nagyjából elismétli, amiről beszámoltam, és hogy küldjenek le egy gyerekorvost.

???

A dilettáns orvosi dongaláb szakirodalom

2012. késő tavasza, 6-7 hónapos pocakom van. F. doktor is beutalt genetikai tanácsadásra. Függetlenül attól, hogy már úgysem nagyon lehet csinálni semmit a picúrral (teszem hozzá, hál' Istennek)...

Genetikai tanácsadás: pozitív megerősítés

Töröljük ki az orvosi ijesztgetés stresszt
(eraser-621943-m.jpg)

Na jó, ha már ennyire erőszakoskodnak, elmegyek az állami genetikai tanácsadásra, nem kerül plusz pénzbe. De amniocentézisről nem lehet szó. Megint megnézik ultrahanggal a gyerkőcöt. Semmi új információ! Beszámolok a genetikus orvosnak arról, hogy mit "tudtam meg" F. doktortól: hogy a szakirodalom szerint gyenge lesz, meg hogy csak 1%-ban nincs más baja. Csóválja a fejét, ráncolja a homlokát és cáfolja. Ez marhaság, dehogyis van más baja is a 99%-nak a dongaláb mellett, majdhogynem fordított az arány: a dongaláb kilencven valahány százalékban egyedül jár, mint eü probléma. És ugyan nem örülünk neki, de nem végzetes dolog, el kell menni az ortopédiára, és majd kikezelik. F. doktor pedig járjon utána a szakirodalomnak, mielőtt egy kismamát halálra rémít.

Hát ez király!

Hogy is mondja Mark Twain? „Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába.” Milyen igaza van!

1% hogy nincs más baja a lábán kívül?

Orvoskeresés: tűt a szénakazalban
(magnifying-glass-map-1282512-m.jpg)

2012. tavasza, kb. 21. várandóssági hét. Nem akarok visszamenni Spártába (de kívánok az ott dolgozóknak sok szépet és jót), másik szülész-nőgyógyászt keresek. A Neten találok egy magánrendelőt, amelynek az orvosai egy közeli kórházban is működnek, ahol lehetne szülni is.

Megírom nekik a helyzetet, és megkérdezem, hogy vállalnak-e így. Kedvezőnek tűnik a válasz.

A 40 perces dongaláb ultrahang

Elmegyek az ott dolgozó F. doktorhoz (frissítés: rosszul emlékeztem, nem H. doktor, javítva), aki a főorvos. Vele annyi furcsaság adódik elsőre, hogy csak várandós gondozást vállal, szüléseket nem, mert a kardiológus letiltotta róla, nem bírja cérnával (azaz, szívvel). Hm, ez érdekes! Ettől függetlenül az első fogadtatás jónak tűnik. Csinálnak egy 40 percig tartó ultrahangot, amelyben szinte sejtenként nézik át a gyereket. Semmi újat nem tudunk meg róla. Illetve annyit, amit érzek is: hogy nagyon sokat ficánkol.

Maga túl sokat akar, örüljön, ha él

Aztán itt is bekeményedik a fogadtatás. Nekem "extra" igényeim vannak - nem elég, hogy dongaláb probléma áll fent, még szeretnék császár után természetes úton szülni, erre készülök, és ez pimaszul sok -, F. doktor "felkészít" az esélyeimre. Szerinte 70%, hogy ez is császármetszés lesz, mert lehet, hogy a rendellenessége miatt gyenge lesz a picúr és nem fog tudni kijönni, és náluk ekkora a második császár arány. Az nem számít semmit, hogy 4 év korkülönbség lesz a két gyerekem között, tehát elvileg a hegem kibírja a természetes szülést (amúgy is össze lett rakva energetikailag).

Focista, aki nem tud futni - dongalábas világélvonalbeli sportolók

Dongalábas focista?
(football-1415503-m.jpg)

Amikor megtapasztaltam a spártai orvosi hozzáállást a láb-ügyünkhöz, a dongalábhoz, nem tudtam magamban tartani a mély megdöbbenésemet. Elmondtam két szomszédasszony-barátnőmnek is, akik közül az egyik ráadásul egészségügyi dolgozó.

Maximálisan egyetértettek: egy magzat nem egy kiló alma a piacon, hogy csak úgy "dönthessünk" róla (a saját keresztény szemléletükkel nézik a témát). Hozzám hasonlóan mindkettejüknek volt két vetélése, ezt követően ők sem vállalták be a az amniocentézist, most sem vállalnák be. Egyikük ismer dongalábas esetet, speciális cipő kell neki. És javasolták: menjek el a géndiagnosztikás H. doktornőhöz, ő megbízható ultrahang vizsgálatot készít.

Most itt tartunk. 2012. tavasza, kb. 20. várandóssági hét. H. doktornő ultrahanggal vizsgálja a pocaklakómat.

Rendkívül érdekes, hogy mekkora különbség van ultrahang és ultrahang között, ezen a készüléken sokkal jobban látható a gyerkőc minden testrésze! Nem véletlenül specializálódott ultrahangos vizsgálatokra, jó munkát csak jó eszközzel lehet végezni.

Abrakadabra, gyógyulj, lábacska!

2012. tavasza, kb. 19. várandóssági hét. Szilvia kineziológus barátnőmnél vagyok "karbantartáson", elkezdünk dolgozni a láb-ügyön.

Hogyan segíthet a dongalábon egy kineziológus szakember?

Szelíd érintés, holisztikus szemlélet
(hands-1402625-m.jpg)

Szilvia a hozzá fordulókat kikérdezi a jelenlegi életproblémáikról, amik zavarják őket, amik tüneteket okoznak, utána pedig kineziológiai izomteszttel megállapítja, hogy melyik ezek közül a legfontosabb, melyik van hatással az összes többire. Hogy melyiken kell az agy- és a test működését javítani, helyreállítani kineziológiai finomelektromos korrekciókkal, hogy ellazuljon a test és beinduljon az önhelyreállítási folyamat.

Ezért holisztikus a kezelés és a szemlélet: a teljes ember állapotát, minden aktuális ügyét figyelembe veszi.

Nem a dongaláb a legsúlyosabb probléma!

Nálunk most meglepő módon az mutatta ki az izomteszt, hogy a veseügy élvez elsőbbséget, ami ugye a nyugati orvosi hozzáállás szerint fiúknál "normális" és nem is olyan súlyosnak tűnő (ennek később még lesz jelentősége), mint a láb. És szintén meglepő módon azt is mutatja az izmok válasza, hogy az apához kapcsolódik a testi feszültség-konfliktus a pocaklakómnál.

Igen, a nyugati orvostudomány nem tudja, hogy ha baj van egy gyerekkel, akkor a szülő(ke)t, családot is minden esetben kezelni kell az eredmény érdekében, méghozzá mélytudatalatti szinten! Ez alól a szabály alól nagyon kevés kivétel van!

Hát akkor rendezzük a vesét és az apát!

Spárta, vének tanácsa, katonaság: a Hippokráteszi eskü megcsúfolása

2012. tavasza, kb. 19. várandóssági hét. A felfedezett magzati dongalábra való tekintettel berendeltek a klinikára, hogy beszéljek a főorvos-nőgyógyász-guruval, bizonyos N. doktornővel, és az új orvosommal, Ny. doktorral, akihez azért fogok kerülni, mert az eddigi orvosom elment a klinikáról. Már vagy háromnegyed órája várok ahhoz képest, hogy időpontra jöttem, és a munkahelyről kellett elkéreckednem hozzá. Türelmetlen vagyok, megkérdezem, hogy adnak-e igazolást, hogy nem lógtam, hanem ennyi ideig tartott a vizsgálat-tanácsadás. De nem lehet mit tenni, Ny. doktornak ma született a második gyereke, és nem tudni, mikor ér ide.

Tényleg ilyennek kell lennie
egy kismamának?
(gladiator-641052-m.jpg)

A reklamálás hatására bejutok, N. doktornő fogad. Először csak semlegesen folyik a probléma ismertető társalgása, majd keményedik a szituáció. N. doktornő kijelenti, hogy:

Muszáj elmennie genetikai tanácsadásra, hogy dönthessen, mert nagyon gáz, hogy a nők bevállalnak Down-kóros gyerekeket is. [frissítés plusz eszembe jutott emlékek miatt: és még azt is kijelentette, hogy ha nem megyek el ilyen tanácsadásra, akkor ő az orvosom helyében nem vállalna engem gondozásra...].

Mivan????

Mi az, hogy dönthessek??? De hiszen szó sincs Down kórról!
És ha lenne is, mi az, hogy gáz, hogy egyes nőknek nincs szívük a saját gyereküket, aki nem egy kiló alma a piacon, eltenni láb alól????

Több is veszett Mohácsnál: nem életveszélyes probléma

2012. tavasza, 18. várandóssági hét. Páros kupaktanács a frissen felfedezett magzati dongalábról.
A férjem a probléma hallatán kapcsol: a pocaklakóm második unokatestvére ugyanilyen lábbal született egy-két éve.

Családi informatika - "öröklődő"
zavarok háttere (freeimages /
web-information-stickers-1206690-m)

Hívjuk a nagymamáékat, elmondjuk nekik a hírt. Megerősítik, hogy a második unokatestvérnek tényleg volt ilyen gondja, de egyrészt a genetikai forrás nem a mi családunkból származott, hanem a másik ágról; másrészt kikezelték, már semmi baja, nagyon szép és okos kisfiú

Akkor nálunk vajon honnan jöhet a dongaláb, ha nálunk sehol sem tudunk ilyenről???

Nekem amúgy a tanulmányaim és a tapasztalataim alapján már jó ideje az a véleményem, hogy ez nem genetika, hanem ENERGETIKA, rokonsági INFORMATIKA. Olyan rokonsági, egészséggel ellentétes szokások összessége, amik tünetekhez vezetnek, és amik észrevétlenül adódnak át egyik generációról a másikra.

Csípőficam? Nem, dongaláb - így kezdődött

2012. tavasza. 18. várandóssági hét, a várva várt második gyermekem ultrahangja.
Az ultrahangos orvosnő tologatja az ultrahang szenzorát a hasamon, vizsgálja a pocaklakómat. A lábához téved, ahol elidőzik. Nézi, nézi, majd kijelenti:

Ez a láb valahogy nem stimmel.

Érzem, hogy elkezd vadul kalapálni a szívem. Valami baja van a gyerkőcnek??? Jesszusmária!

Dongaláb kép - az ultrahangon

Az orvosnő tovább nézi a magzatot. Megerősíti önmaga diagnózisát.

Igen, valami nem jó, ezt a lábikót nem kellene ebből a látószögből lapjával látnom.

Csípőficam? - hallom a saját rémült hangomat.

Nem, dongaláb. Valószínűleg.

Halványan feldereng, hogy hallottam már ezt a kifejezést az Interneten egy írópartneremtől, azzal a mellékhanggal, hogy a veleszületett dongalábból sok macerával jár kihozni a gyereket...