A kínzókamra ehhez képest kutya füle: a magyar betegségügy berkeiben

Az Achilles ín bal oldalon pirossal
(orthopedia.wikia.com)

2012. október. A műtét, az achillotomia. A megrövidült és a lábsarkakat túlságosan felhúzó Achilles ínt elvágják, kinyújtják, és úgy begipszelik a lábacskákat. A gipsz utána 10 napig a lábakon lesz, azalatt az őssejtekből újranő a hiányzó ínrész... (Juj. Csak azért engedem megcsinálni ezt vagdosást, mert nem bántanak létfontosságú szervet, jelenleg nincs jobb ötletem nekem sem, és mert ha kell, a negatív műtétélményt ki tudom oldani a gyerkőc lelkéből ÉFT-vel.)

Ezt csak akasztófa humorral lehet elviselni

Maga a műtét kivitelezésének körülményei teljesen megfelelnek a magyar betegségügy csak akasztófa humorral >>> elviselhető állapotainak. Reggel 7:15-re berendelnek minket babástul (ezért 5-kor kelünk), hogy mi leszünk az elsők a sorban. Lidocainnal le is érzéstelenítik a picúr sarkát. Aztán kiderül, hogy pár órás csúszás van, vissza az egész.

A gipszes korszak és egyéb furfangok

Ortopédia - a tesó fotója

2012. kora ősz. Elkezdődik tehát a 6 hetes ortopédia túrás időszakunk, amikor hetente egyszer elzarándokolunk Budára. Elég fárasztó. Át kell szervezni az életünket, minden héten egy nap szabadság a páromnak, mert nekem egyedül, pláne gyermekágyas anyukaként nagyon megterhelő lenne becipelni oda a gyerkőcöt. Babakocsival az agglomerációból beszállítani nagyjából lehetetlen - sajnos például a vasút nem az akadálymentességről híres. És még le is kell fogni gipszelés közben... amilyen hévvel tiltakozni szokott, ahhoz férfierő szükségeltetik.

Családi idill és aranyköpések

Egyébként van a túrákban jó is: hetente egy napot együtt töltünk mi hárman - apa úgyis sokat van távol, most bepótoljuk az idő egy részét. Olykor velünk jön a nagylányunk is, akkor különösen édes a családi négyes. És a gipszelő személyzet a párommal egyetemben >>> mindent megtesz, hogy oldja a nyomasztó hangulatot, sokat humorizálnak. Például a gipszmester egy alkalommal megkérdezi a nagylányunkat, hogy akar-e gipszet ő is, mert ha igen, nagyon szívesen begipszeli. :-)

Közben az érzelmi-elektromos finomenergia vonulatot is elkezdem intenzívebben rendbetenni, feltárni a tünetek üzenetét, kialakulásának lehetséges pszichés okait. Materialista emberek a következőket inkább ne olvassák el, úgysem lesz nekik elfogadható, felfogható...

Kis bice-bóca megérkezik - akció indul

2012 augusztus vége. 3 nappal a kijelölt időpont előtt, a közkórházban az ügyeletes orvosnál (aki teljesen "véletlenül" pont V. doktor, akit a gondozáson megkedveltünk) és szülésznőnél megérkezik a fiatalúr, mint egy rendkívül "gyenge" 4 kilós, 54 centis vasgyúró. Kb. 9 óra alatt, császármetszés után természetes úton, akupresszúrás és homeopátiás, háborítatlan szüléssel.

Dongaláb fotó születés után - fürdetés közöben
a nagytesó fotója

A kórházban besárgul és nem akar enni, ezért, megtámogatandó a "fényterápiát" megkapja méhen kívüli élete első ÉFT kezelését a májára. Hogy ettől-e, nem tudom, de másnapra megjön a farkasétvágya és elkezd múlni a sárgaság is. :-)

A beállt lábizmok

Vizsgálom a befelé fordult lábikókat. Ami érdekes bennük: feszesek és kőkemények, meg sem lehet mozdítani a bokákat és a lábfejeket. Jól beállhattak az izmok! Vajon mitől?

Még a várandósságom alatt a kezembe nyomott az egyik nagymama egy cikket a Dévény tornáról. És mi a manó, a kórháznak Dévényes gyógytornásza van, akitől azt a javaslatot kapom, hogy minél előbb vigyem el a fiatalembert Dévényre... rendben, ezt megjegyzem.

Születés után: akadémikus dongaláb kezelés indul

A picúr még nincs egy hetes, amikor megyünk az ortopédiára D. doktorhoz, aki rögtön elkezdi a pes equinovarus akadémikus orvosi kezelést. Ez itt, a mi esetünkben a következőképpen néz ki:

Kifelé a diagnózis sokkokból

2012. nyara, 7-8 hónapos pocakom van. Elmegyek a közkórházba várandósgondozásra (azért írom így, mert nem tetszik a "terhesgondozás" szó).

Diagnózis sokk - az orvosok felelőssége

A stresszoldó munkám/munkánk kárba veszett, nem múltak el nyomtalanul az elmúlt hónapok orvosi ijesztgetései, hiába a pozitív orvosok biztatása és még a párom akasztófa humora is. A lelkem még mindig meg van ijedve, a fehérköpeny hipertóniám visszatért, az első vizsgálaton elő is jön. Menni kell a laborba vérvételre, és a szülészetre CTG-re...

Dongalábas egéritatás

A szülészeten aztán kiborul a bili. A szülésznők jelenlétében krokodilkönnyekkel kijön belőlem minden dongalábas ijesztgetős keservem, amit begyűjtöttem az elmúlt hónapokban: hogy gáz vagyok, mert nincs szívem  amniocentézissel veszélyeztetni a gyerekemet; és ha nem megyek el amniora, akkor nem vállalnak be; és hogy lehet hogy gyenge lesz, és hogy csak 1%, hogy a lábán kívül nincs más baja; és hogy 70% a császármetszés esélye, eceterá. Ezeket látva-hallva az egyik szülésznő emeli a telefont, nagyjából elismétli, amiről beszámoltam, és hogy küldjenek le egy gyerekorvost.

???