Kicsi a világ és sok a véletlen

Első talpra állás -
dongaláb ide vagy oda

2013 júniusa. A fiatalúr már elég nagy ahhoz, hogy elmenjek vele a mozgásos-játékos-éneklős-mondókázós zenebölcsi foglalkozásokra. Ide anno a lányommal is jártam, és a hölgyemény sokat fejlődött mozgásban, kézügyességben, beszédben, énekben - ráadásul nagyon szerette is.

Ami jó a kezeknek, jó a lábaknak is

Tehát elkezdünk Kriszta "nénihez" járni, hogy jól érezzük magunkat, és hogy a kezek és a lábak blokkjai >>> ettől is tovább oldódjanak, alakuljon a dongaláb. Ezzel körülbelül egy időben, rácáfolva az előzetes orvosi aggodalmakra, hogy gyenge a fiatalúr peroneus izma >>>, és ezért nem fog tudni felállni, járni, eceterá, a gyerek 9 hónaposan teljesen normálisan talpra áll a járókában. Dobok egy hátast, és itatom az egereket. Nagy utat tettünk meg a születése óta, de erre nem számítottam.

Ha pozitív, és tálcán kínálja az élet: el kell fogadni!

És még további meglepetések várnak ránk. Egy országos haladó szellemű női Facebook csoportban egy tag felteszi azt a kérdést, hogy milyen szerencsétlenség történt velünk mostanában, ami először vereségnek álcázta magát, de aztán pozitív dolog lett belőle. Hozzászólok én is, hogy a dongalábat ebbe a kategóriába sorolom, mert a családdal együtt töltött időt is kaptunk hozzá, elég jó orvosokat ismertünk meg vele, és a kezelési folyamattal sokat tanultam az emberi test működéséről.

A bejegyzéshez hozzászól egy másik csoporttag, Kriszta is, hogy ő Bowen alkalmazó, és lehet, hogy tudná tovább támogatni a regenerálódást, ezért ha úgy gondolom, szeretettel vár minket manuális kezelésre. Ettől olyan jó érzésem támad, hogy rögtön rábólintok: jól hangzik, meggondolom (és magamban hozzáteszem, hogy persze, megyünk, erre a lehetőségre vártam). Csak utána kapcsolok, hogy de könnyelmű voltam, mert ha Kriszta például Nyíregyházán vagy Zalaegerszegen működik, akkor fogalmam sincs, hogyan fogunk hozzá elmenni, eljárni...

Pár perc nyomozás után kiderül, hogy nem Nyíregyházán, és nem is Zalaegerszegen működik...

14 órás műanyag (spanyol)csizma elektrosokkolóval

Dongaláb korrekció: Bebax cipő

Ugrunk egy nagyobbat az időben: 2013. március. Eddig tartott az éjjel-nappali sínviselés - napi 2x-i tornáztatás (plusz részemről az - ÉFT-zés), most már csak alváshoz, napi 14 órát kell viselni a csizmát. Nappalra pedig egy Bebax cipő van a bal lábikóra, mert azt, bár szép laza, még mindig makacsul befordítja.

De már nem kell havonta sem kontrollra menni, csak 2-3 havonta. És van továbbra is torna, plusz külső talpél csikizés, hogy fordítsa kifelé a lábait, erősödjenek a lábfej külső izmai. És természetesen részemről ÉFT.

Jajdejó!!! Ismét egy lépés a szabadulásban.

Mi akadályozza a fordulást: a dongaláb vagy más?

A fiatalembert lehet, hogy bezárta és elkényelmesítette az éjjel-nappali mozgás kényszerpálya, nem nagyon akarja gyakorolni a hasra fordulást, pedig képes rá. Egy kicsit dolgozok a témára ÉFT-vel: felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon mi lehet az oka, hogy ilyen "lusti", és hogy vajon van-e akadálya annak, hogy sokszor a hasára forduljon. Figyelem, materialista emberek ezt a részt ne olvassák el... a lelki szemeim előtt megjelennek furcsa dolgok a gyerek körül - elképzelhetőnek tartom, hogy az izmaiban rögzült mozgáskorlátozásos szokásokat, infókat érzékelem. Ami eszembe jut, azt kikopogtatom. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően-e, de a hasról hátra fordulás módja ezt követően megváltozik nála: eddig a feje emelésével húzta magát hátra, most már a popóját tolja fel először és úgy fordul. 

Oké, szuper, akkor haladjunk tovább. 

Megismétlem a kopogtatást magamon a saját bénító aggodalmaimra (probléma van a gyerekkel, foglalkozz a szülővel is): hogy türelmetlen vagyok vele, hogy le fogják hagyni a kortársai, meg hogy örökre így marad... a végén arra jutok, hogy elfogadom: a saját ütemében haladjon előre, és ne az elvárások miatt mozogjon, hanem azért, mert jólesik neki. Érdekes, de a kiskrapek a gyakorlat után átesik a ló másik oldalára: elkezd folyamatosan forogni oda-vissza, ha kell, ha nem. Mindent bepótol. Visszatér belé az élet. Így azt a gondolatomat, hogy elviszem Dévény tornára, megint elvetem.

24 órás műanyag (spanyol)csizma rokonsági "láb-átokkal"

2012. október vége. 2 hónaposan lekerül a gipsz a tappancsokról, az Achilles ín >>> oké. Kölyökpezsgőzünk. Nem kell többet hetente az ortopédiára mászkálni, elég havonta. De jó! Kezdődik a sínes-tornáztatós-saját munkás korszakunk.

A 24 órás dongaláb tartósín (spanyolcsizma)

Dongaláb tartósín

A fiatalember megkapja az első 24 órás műanyag sínjét (mi csak csizmának hívjuk), ami folyamatosan tartja a lába egészséges helyzetét, és segít elkerülni az egészségtelen állapot visszarendeződését. (Továbbra is költői kérdés: vajon mi az a hatalmas erő, ami annyira vissza akarja húzni az ízületeket és a csontokat a rossz állapotba, most is, amikor már a helyükre húzták őket? Nem kellene valahogy hivatalosan is felkutatni és megoldani az okát a buksiban, hogy ne csak én keresgéljem azt ÉFT-vel?) Ezt a sínt úgy két-háromhavonta kinövi, akkor gipszes mintázással újat készítenek. Bár ez nagyon pontos méretezést tesz lehetővé, még így is előfordul, hogy elrontják a csizmát más gyerekeknek is, nekünk is. A betegségügyi futószalag és a kapkodás! Ilyenkor a sín olyan lesz, mintha valami ufó lábára készült volna: a gyerek belemehetne lakni (lehet, hogy elcserélték valaki máséval?), és a sarka formája is elég gnóm. Amikor nekünk rontják el a csizmát, az orvos nem veszi észre, csak otthon derül ki, hogy nem nagyon lehet beleszuszakolni a gyereket: amott túl hosszú, emitt túl rövid. Már nem megyünk vissza rögtön újabb mintázásra. Elfogyott a szabadság, és akar a Kispista megint hetente az ortopédiára járkálni az ügyetlenkedés miatt... az orvossal való egyeztetés után házilag átalakítjuk a sínt: megrövidítjük és kibéleljük. Így használható - még jó, hogy a gyerek apja mérnök, ezermester, és meg tud ilyeneket csinálni. De mi van azokkal, akik nem tudnak?

Dévény vagy nem Dévény?

Közben egy gyógytornásztól érdeklődök, hogy ismer-e a lakhelyünkön Dévény tornászt >>>. Ismer, de egyrészt nehéz hozzá bejutni, másrészt a módszert magát kicsit radikálisnak tartja, sokat sírnak tőle a gyerekek... rendben, akkor ezen még gondolkodunk... Addig is marad a saját módszeres munka: a tornáztatás és az ÉFT. A tornáztatásra kitalálok kedves dolgokat, hogy ne legyen unalmas: reggel-este fél-egy órát énekelek-mondókázok a gyerkőcnek, és ritmusra mozgatom a lábikókat. Ez is együtt töltött idő. Még jó, hogy sok pozitív gyerekdalt tudok, mert a lányommal jó kis zenebölcsibe jártunk.

És most jön az a rész, amit a materialista emberek nem fognak értékelni. :-)

Láb-adozás, további vizslatások és furfangok - achillotomia után

2012. október. Műtét utáni gipszcsere az ortopédián. Megultrahangozzák a csípőjét is. Még mindig nem tökéletesen kifejlett, terpeszpelenkát kell viselnie... Szegény gyereknek bevágták a sarkát, most combig gipszben, plusz a pelenka, és még adjam rá a terpeszpelenkát is... kész kényszerzubbony. A doktor urak nem tudják, hogy fiúknak minél vékonyabb és szellőzőbb a pelenkája, annál jobb, mert különben befülled az ágyék, és felnőttkori meddőség lehet belőle. Igen, tudom, a csípője, meg a tökéletes egészségért meg kell szenvedni, de még jobb, ha nem szenvedünk, mert a szenvedés mindent csinál, csak egészséget nem. Inkább más megoldások: torna, amint lehet terpesztős hordozás, és a kifejlődést gátló tudat alatti akadályok eltakarítása...

A kezek masszírozása hat a lábakra

Tudtad, hogy ha valakinek masszírozzák, kezelik a kezét, az a lábaira is hatással van? (Hát hogyne lenne,  minden mindennel összefügg az emberi testben.) Ezt még a fiatalúr születése után mondta nekem az ÉFT-s dúlám. Azóta minden családtagnak napi feladata, hogy kezelje a kis kezeket. Az én ÉFT-s munkám mellett.

6 hetes ultrahang

Minden babát, aki koraszülött, vagy más problémás, visszarendelnek 6 hetes fej és hasi ultrahangra a születés kórházába. Minket is, és a műtét utánra esik ez a vizsgálat, begipszelt lábakkal visszük a picúrt. A vizslatáson nem látszik semmi jelentős probléma. A vesemedencéje még mindig nem tökéletes, de ugye már tudjuk, hogy ez a fiúknál gyakoribb, mint ahogy a dongaláb is gyakoribb. Ki fogja nőni. Természetesen nem keresik a kapcsolatot a veseprobléma és a dongaláb között, pedig könnyen lehet, hogy van...

A továbbiakat megrögzött materialista emberek megint csak inkább ne olvassák el, könnyen lehet, hogy nem lesz számukra emészthető...