Kicsi a világ és sok a véletlen

Első talpra állás -
dongaláb ide vagy oda

2013 júniusa. A fiatalúr már elég nagy ahhoz, hogy elmenjek vele a mozgásos-játékos-éneklős-mondókázós zenebölcsi foglalkozásokra. Ide anno a lányommal is jártam, és a hölgyemény sokat fejlődött mozgásban, kézügyességben, beszédben, énekben - ráadásul nagyon szerette is.

Ami jó a kezeknek, jó a lábaknak is

Tehát elkezdünk Kriszta "nénihez" járni, hogy jól érezzük magunkat, és hogy a kezek és a lábak blokkjai >>> ettől is tovább oldódjanak, alakuljon a dongaláb. Ezzel körülbelül egy időben, rácáfolva az előzetes orvosi aggodalmakra, hogy gyenge a fiatalúr peroneus izma >>>, és ezért nem fog tudni felállni, járni, eceterá, a gyerek 9 hónaposan teljesen normálisan talpra áll a járókában. Dobok egy hátast, és itatom az egereket. Nagy utat tettünk meg a születése óta, de erre nem számítottam.

Ha pozitív, és tálcán kínálja az élet: el kell fogadni!

És még további meglepetések várnak ránk. Egy országos haladó szellemű női Facebook csoportban egy tag felteszi azt a kérdést, hogy milyen szerencsétlenség történt velünk mostanában, ami először vereségnek álcázta magát, de aztán pozitív dolog lett belőle. Hozzászólok én is, hogy a dongalábat ebbe a kategóriába sorolom, mert a családdal együtt töltött időt is kaptunk hozzá, elég jó orvosokat ismertünk meg vele, és a kezelési folyamattal sokat tanultam az emberi test működéséről.

A bejegyzéshez hozzászól egy másik csoporttag, Kriszta is, hogy ő Bowen alkalmazó, és lehet, hogy tudná tovább támogatni a regenerálódást, ezért ha úgy gondolom, szeretettel vár minket manuális kezelésre. Ettől olyan jó érzésem támad, hogy rögtön rábólintok: jól hangzik, meggondolom (és magamban hozzáteszem, hogy persze, megyünk, erre a lehetőségre vártam). Csak utána kapcsolok, hogy de könnyelmű voltam, mert ha Kriszta például Nyíregyházán vagy Zalaegerszegen működik, akkor fogalmam sincs, hogyan fogunk hozzá elmenni, eljárni...

Pár perc nyomozás után kiderül, hogy nem Nyíregyházán, és nem is Zalaegerszegen működik...

Kis bice-bóca megérkezik - akció indul

2012 augusztus vége. 3 nappal a kijelölt időpont előtt, a közkórházban az ügyeletes orvosnál (aki teljesen "véletlenül" pont V. doktor, akit a gondozáson megkedveltünk) és szülésznőnél megérkezik a fiatalúr, mint egy rendkívül "gyenge" 4 kilós, 54 centis vasgyúró. Kb. 9 óra alatt, császármetszés után természetes úton, akupresszúrás és homeopátiás, háborítatlan szüléssel.

Dongaláb fotó születés után - fürdetés közöben
a nagytesó fotója

A kórházban besárgul és nem akar enni, ezért, megtámogatandó a "fényterápiát" megkapja méhen kívüli élete első ÉFT kezelését a májára. Hogy ettől-e, nem tudom, de másnapra megjön a farkasétvágya és elkezd múlni a sárgaság is. :-)

A beállt lábizmok

Vizsgálom a befelé fordult lábikókat. Ami érdekes bennük: feszesek és kőkemények, meg sem lehet mozdítani a bokákat és a lábfejeket. Jól beállhattak az izmok! Vajon mitől?

Még a várandósságom alatt a kezembe nyomott az egyik nagymama egy cikket a Dévény tornáról. És mi a manó, a kórháznak Dévényes gyógytornásza van, akitől azt a javaslatot kapom, hogy minél előbb vigyem el a fiatalembert Dévényre... rendben, ezt megjegyzem.

Születés után: akadémikus dongaláb kezelés indul

A picúr még nincs egy hetes, amikor megyünk az ortopédiára D. doktorhoz, aki rögtön elkezdi a pes equinovarus akadémikus orvosi kezelést. Ez itt, a mi esetünkben a következőképpen néz ki: