2012. tavasza, kb. 19. várandóssági hét. A felfedezett
magzati dongalábra való tekintettel berendeltek a klinikára, hogy beszéljek a főorvos-nőgyógyász-guruval, bizonyos N. doktornővel, és az új orvosommal, Ny. doktorral, akihez azért fogok kerülni, mert az eddigi orvosom elment a klinikáról. Már vagy háromnegyed órája várok ahhoz képest, hogy időpontra jöttem, és a munkahelyről kellett elkéreckednem hozzá. Türelmetlen vagyok, megkérdezem, hogy adnak-e igazolást, hogy nem lógtam, hanem ennyi ideig tartott a vizsgálat-tanácsadás. De nem lehet mit tenni, Ny. doktornak ma született a második gyereke, és nem tudni, mikor ér ide.
 |
Tényleg ilyennek kell lennie
egy kismamának?
(gladiator-641052-m.jpg) |
A reklamálás hatására bejutok, N. doktornő fogad. Először csak semlegesen folyik a probléma ismertető társalgása, majd keményedik a szituáció. N. doktornő kijelenti, hogy:
Muszáj elmennie genetikai tanácsadásra, hogy dönthessen, mert nagyon gáz, hogy a nők bevállalnak Down-kóros gyerekeket is.
[frissítés plusz eszembe jutott emlékek miatt: és még azt is kijelentette, hogy ha nem megyek el ilyen tanácsadásra, akkor ő az orvosom helyében nem vállalna engem gondozásra...].
Mivan????
Mi az, hogy dönthessek??? De hiszen szó sincs Down kórról!
És ha lenne is, mi az, hogy gáz, hogy egyes nőknek nincs szívük a saját gyereküket, aki nem egy kiló alma a piacon, eltenni láb alól????