1% hogy nincs más baja a lábán kívül?

Orvoskeresés: tűt a szénakazalban
(magnifying-glass-map-1282512-m.jpg)

2012. tavasza, kb. 21. várandóssági hét. Nem akarok visszamenni Spártába (de kívánok az ott dolgozóknak sok szépet és jót), másik szülész-nőgyógyászt keresek. A Neten találok egy magánrendelőt, amelynek az orvosai egy közeli kórházban is működnek, ahol lehetne szülni is.

Megírom nekik a helyzetet, és megkérdezem, hogy vállalnak-e így. Kedvezőnek tűnik a válasz.

A 40 perces dongaláb ultrahang

Elmegyek az ott dolgozó F. doktorhoz (frissítés: rosszul emlékeztem, nem H. doktor, javítva), aki a főorvos. Vele annyi furcsaság adódik elsőre, hogy csak várandós gondozást vállal, szüléseket nem, mert a kardiológus letiltotta róla, nem bírja cérnával (azaz, szívvel). Hm, ez érdekes! Ettől függetlenül az első fogadtatás jónak tűnik. Csinálnak egy 40 percig tartó ultrahangot, amelyben szinte sejtenként nézik át a gyereket. Semmi újat nem tudunk meg róla. Illetve annyit, amit érzek is: hogy nagyon sokat ficánkol.

Maga túl sokat akar, örüljön, ha él

Aztán itt is bekeményedik a fogadtatás. Nekem "extra" igényeim vannak - nem elég, hogy dongaláb probléma áll fent, még szeretnék császár után természetes úton szülni, erre készülök, és ez pimaszul sok -, F. doktor "felkészít" az esélyeimre. Szerinte 70%, hogy ez is császármetszés lesz, mert lehet, hogy a rendellenessége miatt gyenge lesz a picúr és nem fog tudni kijönni, és náluk ekkora a második császár arány. Az nem számít semmit, hogy 4 év korkülönbség lesz a két gyerekem között, tehát elvileg a hegem kibírja a természetes szülést (amúgy is össze lett rakva energetikailag).

Focista, aki nem tud futni - dongalábas világélvonalbeli sportolók

Dongalábas focista?
(football-1415503-m.jpg)

Amikor megtapasztaltam a spártai orvosi hozzáállást a láb-ügyünkhöz, a dongalábhoz, nem tudtam magamban tartani a mély megdöbbenésemet. Elmondtam két szomszédasszony-barátnőmnek is, akik közül az egyik ráadásul egészségügyi dolgozó.

Maximálisan egyetértettek: egy magzat nem egy kiló alma a piacon, hogy csak úgy "dönthessünk" róla (a saját keresztény szemléletükkel nézik a témát). Hozzám hasonlóan mindkettejüknek volt két vetélése, ezt követően ők sem vállalták be a az amniocentézist, most sem vállalnák be. Egyikük ismer dongalábas esetet, speciális cipő kell neki. És javasolták: menjek el a géndiagnosztikás H. doktornőhöz, ő megbízható ultrahang vizsgálatot készít.

Most itt tartunk. 2012. tavasza, kb. 20. várandóssági hét. H. doktornő ultrahanggal vizsgálja a pocaklakómat.

Rendkívül érdekes, hogy mekkora különbség van ultrahang és ultrahang között, ezen a készüléken sokkal jobban látható a gyerkőc minden testrésze! Nem véletlenül specializálódott ultrahangos vizsgálatokra, jó munkát csak jó eszközzel lehet végezni.

Spárta, vének tanácsa, katonaság: a Hippokráteszi eskü megcsúfolása

2012. tavasza, kb. 19. várandóssági hét. A felfedezett magzati dongalábra való tekintettel berendeltek a klinikára, hogy beszéljek a főorvos-nőgyógyász-guruval, bizonyos N. doktornővel, és az új orvosommal, Ny. doktorral, akihez azért fogok kerülni, mert az eddigi orvosom elment a klinikáról. Már vagy háromnegyed órája várok ahhoz képest, hogy időpontra jöttem, és a munkahelyről kellett elkéreckednem hozzá. Türelmetlen vagyok, megkérdezem, hogy adnak-e igazolást, hogy nem lógtam, hanem ennyi ideig tartott a vizsgálat-tanácsadás. De nem lehet mit tenni, Ny. doktornak ma született a második gyereke, és nem tudni, mikor ér ide.

Tényleg ilyennek kell lennie
egy kismamának?
(gladiator-641052-m.jpg)

A reklamálás hatására bejutok, N. doktornő fogad. Először csak semlegesen folyik a probléma ismertető társalgása, majd keményedik a szituáció. N. doktornő kijelenti, hogy:

Muszáj elmennie genetikai tanácsadásra, hogy dönthessen, mert nagyon gáz, hogy a nők bevállalnak Down-kóros gyerekeket is. [frissítés plusz eszembe jutott emlékek miatt: és még azt is kijelentette, hogy ha nem megyek el ilyen tanácsadásra, akkor ő az orvosom helyében nem vállalna engem gondozásra...].

Mivan????

Mi az, hogy dönthessek??? De hiszen szó sincs Down kórról!
És ha lenne is, mi az, hogy gáz, hogy egyes nőknek nincs szívük a saját gyereküket, aki nem egy kiló alma a piacon, eltenni láb alól????

Több is veszett Mohácsnál: nem életveszélyes probléma

2012. tavasza, 18. várandóssági hét. Páros kupaktanács a frissen felfedezett magzati dongalábról.
A férjem a probléma hallatán kapcsol: a pocaklakóm második unokatestvére ugyanilyen lábbal született egy-két éve.

Családi informatika - "öröklődő"
zavarok háttere (freeimages /
web-information-stickers-1206690-m)

Hívjuk a nagymamáékat, elmondjuk nekik a hírt. Megerősítik, hogy a második unokatestvérnek tényleg volt ilyen gondja, de egyrészt a genetikai forrás nem a mi családunkból származott, hanem a másik ágról; másrészt kikezelték, már semmi baja, nagyon szép és okos kisfiú

Akkor nálunk vajon honnan jöhet a dongaláb, ha nálunk sehol sem tudunk ilyenről???

Nekem amúgy a tanulmányaim és a tapasztalataim alapján már jó ideje az a véleményem, hogy ez nem genetika, hanem ENERGETIKA, rokonsági INFORMATIKA. Olyan rokonsági, egészséggel ellentétes szokások összessége, amik tünetekhez vezetnek, és amik észrevétlenül adódnak át egyik generációról a másikra.

Csípőficam? Nem, dongaláb - így kezdődött

2012. tavasza. 18. várandóssági hét, a várva várt második gyermekem ultrahangja.
Az ultrahangos orvosnő tologatja az ultrahang szenzorát a hasamon, vizsgálja a pocaklakómat. A lábához téved, ahol elidőzik. Nézi, nézi, majd kijelenti:

Ez a láb valahogy nem stimmel.

Érzem, hogy elkezd vadul kalapálni a szívem. Valami baja van a gyerkőcnek??? Jesszusmária!

Dongaláb kép - az ultrahangon

Az orvosnő tovább nézi a magzatot. Megerősíti önmaga diagnózisát.

Igen, valami nem jó, ezt a lábikót nem kellene ebből a látószögből lapjával látnom.

Csípőficam? - hallom a saját rémült hangomat.

Nem, dongaláb. Valószínűleg.

Halványan feldereng, hogy hallottam már ezt a kifejezést az Interneten egy írópartneremtől, azzal a mellékhanggal, hogy a veleszületett dongalábból sok macerával jár kihozni a gyereket...