A gipszes korszak és egyéb furfangok

Ortopédia - a tesó fotója

2012. kora ősz. Elkezdődik tehát a 6 hetes ortopédia túrás időszakunk, amikor hetente egyszer elzarándokolunk Budára. Elég fárasztó. Át kell szervezni az életünket, minden héten egy nap szabadság a páromnak, mert nekem egyedül, pláne gyermekágyas anyukaként nagyon megterhelő lenne becipelni oda a gyerkőcöt. Babakocsival az agglomerációból beszállítani nagyjából lehetetlen - sajnos például a vasút nem az akadálymentességről híres. És még le is kell fogni gipszelés közben... amilyen hévvel tiltakozni szokott, ahhoz férfierő szükségeltetik.

Családi idill és aranyköpések

Egyébként van a túrákban jó is: hetente egy napot együtt töltünk mi hárman - apa úgyis sokat van távol, most bepótoljuk az idő egy részét. Olykor velünk jön a nagylányunk is, akkor különösen édes a családi négyes. És a gipszelő személyzet a párommal egyetemben >>> mindent megtesz, hogy oldja a nyomasztó hangulatot, sokat humorizálnak. Például a gipszmester egy alkalommal megkérdezi a nagylányunkat, hogy akar-e gipszet ő is, mert ha igen, nagyon szívesen begipszeli. :-)

Közben az érzelmi-elektromos finomenergia vonulatot is elkezdem intenzívebben rendbetenni, feltárni a tünetek üzenetét, kialakulásának lehetséges pszichés okait. Materialista emberek a következőket inkább ne olvassák el, úgysem lesz nekik elfogadható, felfogható...

Csípőficam? Nem, dongaláb - így kezdődött

2012. tavasza. 18. várandóssági hét, a várva várt második gyermekem ultrahangja.
Az ultrahangos orvosnő tologatja az ultrahang szenzorát a hasamon, vizsgálja a pocaklakómat. A lábához téved, ahol elidőzik. Nézi, nézi, majd kijelenti:

Ez a láb valahogy nem stimmel.

Érzem, hogy elkezd vadul kalapálni a szívem. Valami baja van a gyerkőcnek??? Jesszusmária!

Dongaláb kép - az ultrahangon

Az orvosnő tovább nézi a magzatot. Megerősíti önmaga diagnózisát.

Igen, valami nem jó, ezt a lábikót nem kellene ebből a látószögből lapjával látnom.

Csípőficam? - hallom a saját rémült hangomat.

Nem, dongaláb. Valószínűleg.

Halványan feldereng, hogy hallottam már ezt a kifejezést az Interneten egy írópartneremtől, azzal a mellékhanggal, hogy a veleszületett dongalábból sok macerával jár kihozni a gyereket...