Kifelé a diagnózis sokkokból

2012. nyara, 7-8 hónapos pocakom van. Elmegyek a közkórházba várandósgondozásra (azért írom így, mert nem tetszik a "terhesgondozás" szó).

Diagnózis sokk - az orvosok felelőssége

A stresszoldó munkám/munkánk kárba veszett, nem múltak el nyomtalanul az elmúlt hónapok orvosi ijesztgetései, hiába a pozitív orvosok biztatása és még a párom akasztófa humora is. A lelkem még mindig meg van ijedve, a fehérköpeny hipertóniám visszatért, az első vizsgálaton elő is jön. Menni kell a laborba vérvételre, és a szülészetre CTG-re...

Dongalábas egéritatás

A szülészeten aztán kiborul a bili. A szülésznők jelenlétében krokodilkönnyekkel kijön belőlem minden dongalábas ijesztgetős keservem, amit begyűjtöttem az elmúlt hónapokban: hogy gáz vagyok, mert nincs szívem  amniocentézissel veszélyeztetni a gyerekemet; és ha nem megyek el amniora, akkor nem vállalnak be; és hogy lehet hogy gyenge lesz, és hogy csak 1%, hogy a lábán kívül nincs más baja; és hogy 70% a császármetszés esélye, eceterá. Ezeket látva-hallva az egyik szülésznő emeli a telefont, nagyjából elismétli, amiről beszámoltam, és hogy küldjenek le egy gyerekorvost.

???