Kifelé a diagnózis sokkokból

2012. nyara, 7-8 hónapos pocakom van. Elmegyek a közkórházba várandósgondozásra (azért írom így, mert nem tetszik a "terhesgondozás" szó).

Diagnózis sokk - az orvosok felelőssége

A stresszoldó munkám/munkánk kárba veszett, nem múltak el nyomtalanul az elmúlt hónapok orvosi ijesztgetései, hiába a pozitív orvosok biztatása és még a párom akasztófa humora is. A lelkem még mindig meg van ijedve, a fehérköpeny hipertóniám visszatért, az első vizsgálaton elő is jön. Menni kell a laborba vérvételre, és a szülészetre CTG-re...

Dongalábas egéritatás

A szülészeten aztán kiborul a bili. A szülésznők jelenlétében krokodilkönnyekkel kijön belőlem minden dongalábas ijesztgetős keservem, amit begyűjtöttem az elmúlt hónapokban: hogy gáz vagyok, mert nincs szívem  amniocentézissel veszélyeztetni a gyerekemet; és ha nem megyek el amniora, akkor nem vállalnak be; és hogy lehet hogy gyenge lesz, és hogy csak 1%, hogy a lábán kívül nincs más baja; és hogy 70% a császármetszés esélye, eceterá. Ezeket látva-hallva az egyik szülésznő emeli a telefont, nagyjából elismétli, amiről beszámoltam, és hogy küldjenek le egy gyerekorvost.

???

A dilettáns orvosi dongaláb szakirodalom

2012. késő tavasza, 6-7 hónapos pocakom van. F. doktor is beutalt genetikai tanácsadásra. Függetlenül attól, hogy már úgysem nagyon lehet csinálni semmit a picúrral (teszem hozzá, hál' Istennek)...

Genetikai tanácsadás: pozitív megerősítés

Töröljük ki az orvosi ijesztgetés stresszt
(eraser-621943-m.jpg)

Na jó, ha már ennyire erőszakoskodnak, elmegyek az állami genetikai tanácsadásra, nem kerül plusz pénzbe. De amniocentézisről nem lehet szó. Megint megnézik ultrahanggal a gyerkőcöt. Semmi új információ! Beszámolok a genetikus orvosnak arról, hogy mit "tudtam meg" F. doktortól: hogy a szakirodalom szerint gyenge lesz, meg hogy csak 1%-ban nincs más baja. Csóválja a fejét, ráncolja a homlokát és cáfolja. Ez marhaság, dehogyis van más baja is a 99%-nak a dongaláb mellett, majdhogynem fordított az arány: a dongaláb kilencven valahány százalékban egyedül jár, mint eü probléma. És ugyan nem örülünk neki, de nem végzetes dolog, el kell menni az ortopédiára, és majd kikezelik. F. doktor pedig járjon utána a szakirodalomnak, mielőtt egy kismamát halálra rémít.

Hát ez király!

Hogy is mondja Mark Twain? „Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába.” Milyen igaza van!