14 órás műanyag (spanyol)csizma elektrosokkolóval

Dongaláb korrekció: Bebax cipő

Ugrunk egy nagyobbat az időben: 2013. március. Eddig tartott az éjjel-nappali sínviselés - napi 2x-i tornáztatás (plusz részemről az - ÉFT-zés), most már csak alváshoz, napi 14 órát kell viselni a csizmát. Nappalra pedig egy Bebax cipő van a bal lábikóra, mert azt, bár szép laza, még mindig makacsul befordítja.

De már nem kell havonta sem kontrollra menni, csak 2-3 havonta. És van továbbra is torna, plusz külső talpél csikizés, hogy fordítsa kifelé a lábait, erősödjenek a lábfej külső izmai. És természetesen részemről ÉFT.

Jajdejó!!! Ismét egy lépés a szabadulásban.

Mi akadályozza a fordulást: a dongaláb vagy más?

A fiatalembert lehet, hogy bezárta és elkényelmesítette az éjjel-nappali mozgás kényszerpálya, nem nagyon akarja gyakorolni a hasra fordulást, pedig képes rá. Egy kicsit dolgozok a témára ÉFT-vel: felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon mi lehet az oka, hogy ilyen "lusti", és hogy vajon van-e akadálya annak, hogy sokszor a hasára forduljon. Figyelem, materialista emberek ezt a részt ne olvassák el... a lelki szemeim előtt megjelennek furcsa dolgok a gyerek körül - elképzelhetőnek tartom, hogy az izmaiban rögzült mozgáskorlátozásos szokásokat, infókat érzékelem. Ami eszembe jut, azt kikopogtatom. Nem tudom, hogy ennek köszönhetően-e, de a hasról hátra fordulás módja ezt követően megváltozik nála: eddig a feje emelésével húzta magát hátra, most már a popóját tolja fel először és úgy fordul. 

Oké, szuper, akkor haladjunk tovább. 

Megismétlem a kopogtatást magamon a saját bénító aggodalmaimra (probléma van a gyerekkel, foglalkozz a szülővel is): hogy türelmetlen vagyok vele, hogy le fogják hagyni a kortársai, meg hogy örökre így marad... a végén arra jutok, hogy elfogadom: a saját ütemében haladjon előre, és ne az elvárások miatt mozogjon, hanem azért, mert jólesik neki. Érdekes, de a kiskrapek a gyakorlat után átesik a ló másik oldalára: elkezd folyamatosan forogni oda-vissza, ha kell, ha nem. Mindent bepótol. Visszatér belé az élet. Így azt a gondolatomat, hogy elviszem Dévény tornára, megint elvetem.

24 órás műanyag (spanyol)csizma rokonsági "láb-átokkal"

2012. október vége. 2 hónaposan lekerül a gipsz a tappancsokról, az Achilles ín >>> oké. Kölyökpezsgőzünk. Nem kell többet hetente az ortopédiára mászkálni, elég havonta. De jó! Kezdődik a sínes-tornáztatós-saját munkás korszakunk.

A 24 órás dongaláb tartósín (spanyolcsizma)

Dongaláb tartósín

A fiatalember megkapja az első 24 órás műanyag sínjét (mi csak csizmának hívjuk), ami folyamatosan tartja a lába egészséges helyzetét, és segít elkerülni az egészségtelen állapot visszarendeződését. (Továbbra is költői kérdés: vajon mi az a hatalmas erő, ami annyira vissza akarja húzni az ízületeket és a csontokat a rossz állapotba, most is, amikor már a helyükre húzták őket? Nem kellene valahogy hivatalosan is felkutatni és megoldani az okát a buksiban, hogy ne csak én keresgéljem azt ÉFT-vel?) Ezt a sínt úgy két-háromhavonta kinövi, akkor gipszes mintázással újat készítenek. Bár ez nagyon pontos méretezést tesz lehetővé, még így is előfordul, hogy elrontják a csizmát más gyerekeknek is, nekünk is. A betegségügyi futószalag és a kapkodás! Ilyenkor a sín olyan lesz, mintha valami ufó lábára készült volna: a gyerek belemehetne lakni (lehet, hogy elcserélték valaki máséval?), és a sarka formája is elég gnóm. Amikor nekünk rontják el a csizmát, az orvos nem veszi észre, csak otthon derül ki, hogy nem nagyon lehet beleszuszakolni a gyereket: amott túl hosszú, emitt túl rövid. Már nem megyünk vissza rögtön újabb mintázásra. Elfogyott a szabadság, és akar a Kispista megint hetente az ortopédiára járkálni az ügyetlenkedés miatt... az orvossal való egyeztetés után házilag átalakítjuk a sínt: megrövidítjük és kibéleljük. Így használható - még jó, hogy a gyerek apja mérnök, ezermester, és meg tud ilyeneket csinálni. De mi van azokkal, akik nem tudnak?

Dévény vagy nem Dévény?

Közben egy gyógytornásztól érdeklődök, hogy ismer-e a lakhelyünkön Dévény tornászt >>>. Ismer, de egyrészt nehéz hozzá bejutni, másrészt a módszert magát kicsit radikálisnak tartja, sokat sírnak tőle a gyerekek... rendben, akkor ezen még gondolkodunk... Addig is marad a saját módszeres munka: a tornáztatás és az ÉFT. A tornáztatásra kitalálok kedves dolgokat, hogy ne legyen unalmas: reggel-este fél-egy órát énekelek-mondókázok a gyerkőcnek, és ritmusra mozgatom a lábikókat. Ez is együtt töltött idő. Még jó, hogy sok pozitív gyerekdalt tudok, mert a lányommal jó kis zenebölcsibe jártunk.

És most jön az a rész, amit a materialista emberek nem fognak értékelni. :-)

Láb-adozás, további vizslatások és furfangok - achillotomia után

2012. október. Műtét utáni gipszcsere az ortopédián. Megultrahangozzák a csípőjét is. Még mindig nem tökéletesen kifejlett, terpeszpelenkát kell viselnie... Szegény gyereknek bevágták a sarkát, most combig gipszben, plusz a pelenka, és még adjam rá a terpeszpelenkát is... kész kényszerzubbony. A doktor urak nem tudják, hogy fiúknak minél vékonyabb és szellőzőbb a pelenkája, annál jobb, mert különben befülled az ágyék, és felnőttkori meddőség lehet belőle. Igen, tudom, a csípője, meg a tökéletes egészségért meg kell szenvedni, de még jobb, ha nem szenvedünk, mert a szenvedés mindent csinál, csak egészséget nem. Inkább más megoldások: torna, amint lehet terpesztős hordozás, és a kifejlődést gátló tudat alatti akadályok eltakarítása...

A kezek masszírozása hat a lábakra

Tudtad, hogy ha valakinek masszírozzák, kezelik a kezét, az a lábaira is hatással van? (Hát hogyne lenne,  minden mindennel összefügg az emberi testben.) Ezt még a fiatalúr születése után mondta nekem az ÉFT-s dúlám. Azóta minden családtagnak napi feladata, hogy kezelje a kis kezeket. Az én ÉFT-s munkám mellett.

6 hetes ultrahang

Minden babát, aki koraszülött, vagy más problémás, visszarendelnek 6 hetes fej és hasi ultrahangra a születés kórházába. Minket is, és a műtét utánra esik ez a vizsgálat, begipszelt lábakkal visszük a picúrt. A vizslatáson nem látszik semmi jelentős probléma. A vesemedencéje még mindig nem tökéletes, de ugye már tudjuk, hogy ez a fiúknál gyakoribb, mint ahogy a dongaláb is gyakoribb. Ki fogja nőni. Természetesen nem keresik a kapcsolatot a veseprobléma és a dongaláb között, pedig könnyen lehet, hogy van...

A továbbiakat megrögzött materialista emberek megint csak inkább ne olvassák el, könnyen lehet, hogy nem lesz számukra emészthető...

A kínzókamra ehhez képest kutya füle: a magyar betegségügy berkeiben

Az Achilles ín bal oldalon pirossal
(orthopedia.wikia.com)

2012. október. A műtét, az achillotomia. A megrövidült és a lábsarkakat túlságosan felhúzó Achilles ínt elvágják, kinyújtják, és úgy begipszelik a lábacskákat. A gipsz utána 10 napig a lábakon lesz, azalatt az őssejtekből újranő a hiányzó ínrész... (Juj. Csak azért engedem megcsinálni ezt vagdosást, mert nem bántanak létfontosságú szervet, jelenleg nincs jobb ötletem nekem sem, és mert ha kell, a negatív műtétélményt ki tudom oldani a gyerkőc lelkéből ÉFT-vel.)

Ezt csak akasztófa humorral lehet elviselni

Maga a műtét kivitelezésének körülményei teljesen megfelelnek a magyar betegségügy csak akasztófa humorral >>> elviselhető állapotainak. Reggel 7:15-re berendelnek minket babástul (ezért 5-kor kelünk), hogy mi leszünk az elsők a sorban. Lidocainnal le is érzéstelenítik a picúr sarkát. Aztán kiderül, hogy pár órás csúszás van, vissza az egész.

A gipszes korszak és egyéb furfangok

Ortopédia - a tesó fotója

2012. kora ősz. Elkezdődik tehát a 6 hetes ortopédia túrás időszakunk, amikor hetente egyszer elzarándokolunk Budára. Elég fárasztó. Át kell szervezni az életünket, minden héten egy nap szabadság a páromnak, mert nekem egyedül, pláne gyermekágyas anyukaként nagyon megterhelő lenne becipelni oda a gyerkőcöt. Babakocsival az agglomerációból beszállítani nagyjából lehetetlen - sajnos például a vasút nem az akadálymentességről híres. És még le is kell fogni gipszelés közben... amilyen hévvel tiltakozni szokott, ahhoz férfierő szükségeltetik.

Családi idill és aranyköpések

Egyébként van a túrákban jó is: hetente egy napot együtt töltünk mi hárman - apa úgyis sokat van távol, most bepótoljuk az idő egy részét. Olykor velünk jön a nagylányunk is, akkor különösen édes a családi négyes. És a gipszelő személyzet a párommal egyetemben >>> mindent megtesz, hogy oldja a nyomasztó hangulatot, sokat humorizálnak. Például a gipszmester egy alkalommal megkérdezi a nagylányunkat, hogy akar-e gipszet ő is, mert ha igen, nagyon szívesen begipszeli. :-)

Közben az érzelmi-elektromos finomenergia vonulatot is elkezdem intenzívebben rendbetenni, feltárni a tünetek üzenetét, kialakulásának lehetséges pszichés okait. Materialista emberek a következőket inkább ne olvassák el, úgysem lesz nekik elfogadható, felfogható...

Kis bice-bóca megérkezik - akció indul

2012 augusztus vége. 3 nappal a kijelölt időpont előtt, a közkórházban az ügyeletes orvosnál (aki teljesen "véletlenül" pont V. doktor, akit a gondozáson megkedveltünk) és szülésznőnél megérkezik a fiatalúr, mint egy rendkívül "gyenge" 4 kilós, 54 centis vasgyúró. Kb. 9 óra alatt, császármetszés után természetes úton, akupresszúrás és homeopátiás, háborítatlan szüléssel.

Dongaláb fotó születés után - fürdetés közöben
a nagytesó fotója

A kórházban besárgul és nem akar enni, ezért, megtámogatandó a "fényterápiát" megkapja méhen kívüli élete első ÉFT kezelését a májára. Hogy ettől-e, nem tudom, de másnapra megjön a farkasétvágya és elkezd múlni a sárgaság is. :-)

A beállt lábizmok

Vizsgálom a befelé fordult lábikókat. Ami érdekes bennük: feszesek és kőkemények, meg sem lehet mozdítani a bokákat és a lábfejeket. Jól beállhattak az izmok! Vajon mitől?

Még a várandósságom alatt a kezembe nyomott az egyik nagymama egy cikket a Dévény tornáról. És mi a manó, a kórháznak Dévényes gyógytornásza van, akitől azt a javaslatot kapom, hogy minél előbb vigyem el a fiatalembert Dévényre... rendben, ezt megjegyzem.

Születés után: akadémikus dongaláb kezelés indul

A picúr még nincs egy hetes, amikor megyünk az ortopédiára D. doktorhoz, aki rögtön elkezdi a pes equinovarus akadémikus orvosi kezelést. Ez itt, a mi esetünkben a következőképpen néz ki:

Kifelé a diagnózis sokkokból

2012. nyara, 7-8 hónapos pocakom van. Elmegyek a közkórházba várandósgondozásra (azért írom így, mert nem tetszik a "terhesgondozás" szó).

Diagnózis sokk - az orvosok felelőssége

A stresszoldó munkám/munkánk kárba veszett, nem múltak el nyomtalanul az elmúlt hónapok orvosi ijesztgetései, hiába a pozitív orvosok biztatása és még a párom akasztófa humora is. A lelkem még mindig meg van ijedve, a fehérköpeny hipertóniám visszatért, az első vizsgálaton elő is jön. Menni kell a laborba vérvételre, és a szülészetre CTG-re...

Dongalábas egéritatás

A szülészeten aztán kiborul a bili. A szülésznők jelenlétében krokodilkönnyekkel kijön belőlem minden dongalábas ijesztgetős keservem, amit begyűjtöttem az elmúlt hónapokban: hogy gáz vagyok, mert nincs szívem  amniocentézissel veszélyeztetni a gyerekemet; és ha nem megyek el amniora, akkor nem vállalnak be; és hogy lehet hogy gyenge lesz, és hogy csak 1%, hogy a lábán kívül nincs más baja; és hogy 70% a császármetszés esélye, eceterá. Ezeket látva-hallva az egyik szülésznő emeli a telefont, nagyjából elismétli, amiről beszámoltam, és hogy küldjenek le egy gyerekorvost.

???